2007. augusztus 8., szerda

Halottak napja


Halottak napján emlékezünk elhunyt rokonainkra.
De mi történik, ha elfeledkezzünk akár egyikkőjükről is. Az egyik ismerősöm így járt. Szandra nagyapja egy éve hallt meg. A lányt nagyon megviselte a történet. De halottak napján mégse gyújtott gyertyát az öregúr sírjánál. A temetőt kivilágította a sok mécses és gyertya. A lány haza indult. Nagyon sötét volt az utcán, úgy érezte mintha valaki követné. Nagyon gyorsan lépkedet. Mikor az ajtóhoz ért leejtette a kulcsokat. Gyorsan fölkapta őket és berohant a lakásba. Megengedte a vizet majd levetkőzött. Beszállt a kádba. Hirtelen valami csöpögni kezdet a plafonból. A lány felnézett és elsíkítitotta magát. A plafonból vér folyt. Szandra kiugrott a kádból és a konyhába rohant. Csak egy törölkőzőt csavart maga köré. A konyhában minden a levegőbe röpködött. A falakból vér folyt. A lány pánikba esett és kirohant az utcára. Örülten sikítani kezdett. A szomszédok azonnal a segítségére siettek. De mikor elő adta történetét mentőt hívtak. Az orvosok szétnéztek a lakásba, de nem láttak semmi különöset. Szandrát elmegyógyintézetbe vitték. A lány ott egy kicsit megnyugodott a sok nyugtató hatására. De egyik éjszaka megjelent a nagyapja szelleme. Unokám elfeledkeztél rólam halottak napján a lelkem miattad a földön maradt. A lány rohamot kapott a földre esett és rángatózni kezdet soha többé nem tért magához. Csak egy üres test maradt. MI A TANULSÁG? SOHA NE FELEJSD EL EGYIK HALOTTADAD SE!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése